Ugyanaz a kék bicikli, mint mindig
Ugyanaz a domb, mint mindig
Amint véget ér a ballagási ünnepség, mindenki búcsút int egymásnak
A holnap és ma egymáshoz kötődik
De akkor miért van az,
hogy egy egyszerű dátum megváltoztat mindent?
Amint kinyitom a szemeim előtti ajtót
A következő színpadon leszek, új dolgokba kezdek
De egy kicsit még így szeretnék maradni
Egy csendes, mély lélegzetet veszek
hogy ne felejtsem el ezeket az érzéseket.
Beszélnem kell veled, ez az utolsó esélyem
Mindenki mögöttem előretol, de
olyan, mintha holnap is itt találkoznánk, mint mindig.
Hiszek a sorsban és az örökkévalóságban
annyira, hogy addig tudok beszélni róluk,
amíg az életem tart.
A csarnok illata, a firkák a padokon,
az elmúlt napok ragyogó emlékekké válnak
Ezen a fényes tavaszi napon sírnom kell
Soha nem ér véget, mert
jön a következő évszak.
Amint kinyitom a szemeim előtti ajtót
A következő színpadon leszek, új dolgokba kezdek
De egy kicsit még így szeretnék maradni
Egy csendes, mély lélegzetet veszek
hogy ne felejtsem el ezeket az érzéseket.
AJÁNLOM AZ OLDALT
