Tabidachi no uta

Az útrakelők dala

Elénekelem veled az útrakelők dalát,
ne félj, menj tovább!
Lehet, hogy egymagad vagy, de nem vagy egyedül,
amíg végigálmodod az éjszakát.

Hadd fújjon a forgószél a könnyező szívemben!
Felnéztem a holdtalan, üres éjszakai égre,
hogy egyetlen dolgot mondjak a szívednek:
minden rendben.

Azért van ilyen sok fájdalom és könny,
mert annyi remény és álom is van.

Elénekelem veled az útrakelők dalát,
ne félj, menj tovább!
Lehet, hogy egymagad vagy, de nem vagy egyedül,
amíg végigálmodod az éjszakát.
Biztosan meghallgattatnak majd a gondolataid.

Öt nap szakadó eső után a város megint napos.
Úgy éreztem, hogy a bizonytalan szívem
arra a furcsa alakú kőre emlékeztet,
amit egy üres telken találtam.

A mosolyod és a könnyeid a tiedek,
a dolgok, amiket szeretsz és utálsz is mind a tiedek.

Nem baj, ha nagyon hangosan sírsz,
mert a mosolyod visszatér egy nap.
A világ, amit látsz, még nem minden,
keresd meg az elmondhatatlan dolgokat is!

Elénekelem veled az útrakelők dalát,
ne félj, menj tovább!
Lehet, hogy egymagad vagy, de nem vagy egyedül,
amíg végigálmodod az éjszakát.
Biztosan meghallgattatnak majd a gondolataid.

Fúj a szél, a felhők szólítanak,
hallom a hangodat, kezdetét veszi a holnap.
A világ, amit látsz, még nem minden,
keresd meg az elmondhatatlan dolgokat is!

Elénekelem veled az útrakelők dalát,
ne félj, menj tovább!
Lehet, hogy egymagad vagy, de nem vagy egyedül,
amíg végigálmodod az éjszakát.
Biztosan meghallgattatnak majd a gondolataid.

Lalalalalalala…

<<vissza